Rezi és Keszthely között fekszik az 1523 lakost számláló község. A Balaton környékének egyik legérdekesebb községe. Magyarországon a harmadik legnagyobb kiterjedésű úgynevezett "nyílt" település, hiszen a házak a község területén teljesen szétszórtan épültek. Az itt lakók legfontosabb megélhetése a szőlő- és gyümölcstermelés. A tomaji községrész temetőjében látható a barokk stílusú Anna kápolna. A temető sarkánál található a ráccsal lefedett Kútbarlang. A 120cm átmérőjű és 52m mély kútakna gipszkristályai csak előzetes bejelentéssel láthatók. A barlang jelenleg feltárt hossza 2400m. A község határában, a 181m magas Bikedtető tetején egy 28m magas kilátó emelkedik. A tornyot, melyben lift is működik Horváth Jenő botanikus építtette, akinek 20 hektáros arborétuma szintén az érdeklődők rendelkezésére áll. A természetvédelmi arborétum 5 hektárnyi látogatható területén mintegy 34 különböző védett növényfaj, 200 fajta fenyő és örökzöld található. Az Európa parkot a település Önkormányzata építtette a Millenium emlékére és 2000-ben adták át.

Az 1085 lakosú község elhelyezkedését megtudhatjuk, ha egy kis nyelvészkedésbe fogunk. Ugyanis neve, a magyar nyelvjárási rez (hegygerincnek emelkedett része, hegycsoport fő csúcsa, magas fennsík, erdőbeli tisztás) főnévnek az -i képzős származéka. Legismertebb látnivalója a már 1333-ban királyi várként előfordult Rezi vár romja, mely a 418m magas dolomitgerinc fokán áll. A 8-10 méter magasan meredező falak 120-180 cm vastagak. Csodálatos panorámában gyönyörködhet mindenki, aki felsétál a hegyre. További nevezetesség a közigazgatásilag Rezihez tartozó Gyöngyösi csárda, mely a környéken nyaralók egyik kedvelt úti célja.

A 817 fős település a Gyöngyös-patak jobb partján emelkedő Karmacsihát lábánál terül el. A községen keresztül folyik a Karmacsi-patak. Érdekesség, hogy a telkeken helyenként több ház is épült, melyek a mai napig is közöket alkotnak. Két látnivalót érdemes felkeresni a településen. Az egyik a neobarokk stílusban épült, 1862-ben felszentelt Szent Anna templom. A másik a temetőben álló régi templom máig megmaradt tornya, mely a XV. században épült gótikus stílusú templom maradványa. Előtte múlt századi temetőkereszt látható barokkos korláttal.

Az 571 lakosú település a Hegyhátról fakadó Köszvényes-patak völgyfejénél fekszik. A Bük helységnév a magyar bükk fanévből keletkezett. Nevének Nemes jelzője az itt egykoron élt kisnemesekre utal vissza. A falu lakosságának több mint a fele a 70-es években még a mezőgazdaságból élt, de Hévíz fejlődésének köszönhetően a falu nagyobb fejlesztéseket hajtott végre az utóbbi években. Ma a falu közepén álló templom érdemel említést. Az 1730-ban Szent Katalin tiszteletére épített kápolna helyén áll az 1797-ben elkészült, ma is látható barokk stílusú templom, melyet 1992-ben újítottak fel utoljára. További érdekesség a XVIII. században épült kőhíd, ami az 1932-es felújítás óta ma is használatban van.

A Páhok helységnév a korábbi Páh helységnév megszilárdult, többes számú alakja. A Páh helységnév a magyar páhol ige alapszavából származhatott, mely a bőrkészítés egyik mozzanatának a műszava lehetett. Korábban a környéken tímár foglalkozású emberek laktak. A község dombon fekszik. A falu az utóbbi két évszázadban lassan, egyenletesen fejlődött. Fejlődése leginkább a hévízi üdülőkultúra kialakulásának köszönhető. A 560 lakost számláló község fő látnivalója a 1872-ben épült templom, mely a település legmagasabb pontján helyezkedik el.

A Balatontól nyugatra, egymás mögött húzódó homokdombhátakkal lezárva terül el a Kis-Balaton, amely titokzatosságával, ősi életformáival, különleges madárvilágával mindig vonzotta a természet és a tudomány kedvelőit. A tó hatalmas, nyugati öble terült itt el egykoron, három medencét alakítva. A legnagyobb volt a ma is Kis-Balatonnak nevezett medence. Az egykor 60 Km² kiterjedésű vízterületből ma már csak fél Km² nagyságú szabad víztükör van, a többit feltöltötte a tőzeg és a rajta keresztülfolyó Zala iszapjának állandó lerakódása, amely ma már 3-4 méter vastagságú. 1483-ban még a Szentföldre igyekvő zarándokokat szállították át vizén, valóságos vízi csata kíséretében. A török időkben szinte szakadatlan harcok folytak partjai mellett, később, a XVIII. és XIX. században a két part között közlekedő révészek sajkái jártak, amíg 1839-ben híddal össze nem szorították Fenékpusztánál és el nem vágták a nagy Balatontól. Óriási szárazság uralkodott 1834-1837 között, "még a levegőnek is por íze volt", és ekkor merült fel a terv, hogy "a balatonnyaki töltés"-t el kell készíteni, és egy híddal elzárni a tó két részét, hogy közvetlen járható út legyen a somogyi és a keszthelyi partrész között. A feltöltődés, az 1922-es lecsapolás, és mert a Zala folyó már a Balatonba és nem a Kis-Balatonba szállította vizét, a Kis-Balaton nagy részében eltűnt. Nádas, vizenyős részek maradtak a helyén. A két kis belső tó azonban még létezik, ma is természetvédelmi terület, a kócsagok és más ritka madarak megfigyelési helye. Közelükben a nagy fákkal körülvett Diás-szigeten megfigyelő állomást tart fenn az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. A hatalmas nádrengeteget, amely még ma is majdnem 1800 hektára, átvágja a Zala folyó. A Kis-Balaton rezervátumába csak az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal írásbeli engedélyével léphetünk be. Az utóbbi időkben lecsapolásokkal igyekeztek a megmaradt nedves, tocsogós területeket szárazzá tenni és legelővé, termőtalajjá átalakítani. A Kis-Balaton mai területéből 1403 hektárt védetté nyilvánítottak, ez a vízi madarak háborítatlanságát biztosítja. Közel 80 fészkelő madárfajtát figyelnek meg itt, közülük olyanokat, amelyek tőlünk nyugatabbra már nem fordulnak elo, és olyanokat is, amelyeknek ez a vidék a legdélibb költőhelye. A Kis-Balaton területén nagy számban él többek között a nagy kócsag, a kis kócsag és a kárókatona vagy kormorán. A Kis-Balaton telepítésre alkalmas területein a fásító erdészek ligeteket alakítanak ki. Az őshonos fűz-, nyár-, égerfák, kocsányostölgy- és szilfaligetek egyre szaporodnak, szebbé, hangulatosabbá teszik a tájat, fészkelőhelyei a madaraknak. A Balatont töltő Zala folyó iszapját a legújabb tervek szerint, a folyó Kis-Balatonon való átvezetésével - vagyis a régi állapot visszaállításával - tervezik leülepíteni. Ez megnövelné a szabad vízfelületet és így a védett madárvilág élőhelyét is, tehát nemcsak a Balaton, de a természetvédelem ügyét is szolgálná.